Újdonságok a gyógytorna-fizioterápiában – amiről a legtöbben nem is hallottak
Sokak fejében a gyógytorna egy egyszerű, rutinszerű gyakorlatsorként él, amelyben „csak" néhány mozdulatot ismételgetünk. A valóság azonban ennél jóval összetettebb és kreatívabb, a mai gyógytorna munkája sokkal inkább hasonlít egy gépészmérnök vagy egy építész precíz, felmérésekre és tervezésre épülő feladataira, mint unalmasan ismételt gyakorlatsorokra.
A XX. század hatalmas fejlődést hozott ezen a területen. Nézzük végig, milyen módszerek és felismerések alakították azzá a modern fizioterápiát, amilyennek ma ismerjük és amelyeket a SmileyMed Budapesten a mindennapi munkája során alkalmaz.
A kezdetek – Sherrington reflexelmélete és Madzsar Alice úttörő munkája
1906-ban egy angol neurológus, Sherrington megalkotta a neurológiai reflexek elméletét; ez a mai napig a mozgásterápia egyik alapköve.
Magyarországon 1912. május 1-jén Madzsar Alice elsőként nyitotta meg a Ménesi út 8. szám alatti Funkcionális Torna Tanítóképző Intézetét (a húszas évek végétől Madzsar Alice Intézet). Az általa képviselt testkultúra a tornán túl jóval általánosabb életmódrendszert is jelentett, amelynek célja a civilizációs ártalmak, a kedvezőtlen munkakörülmények és a kevés mozgás ellensúlyozása volt. Ebben a rendszerben a táplálkozás, az öltözködés, a levegő, a fürdő és a lakáskörülmények egyaránt fontosak, a képzés pedig elsősorban a prevenció jegyében zajlott - bár a már kialakult rendellenességeket is sikerrel kezelte.
Madzsar Alice gyorsan meghaladta Mensendieck rendszerét, aki egészen addig a legtöbb saját gyógytorna-gyakorlattal rendelkezett. Madzsar Alice az évek során mintegy 6000 saját gyógytornagyakorlatot állított össze. Mai szóval egyfajta testtudati munkát végzett: nagyobb fokú testi önismeretre és tudatosságra nevelt, ahol a mozgás mellett/előtt a légzésnek jutott kulcsszerep. Ő volt egyébként Magyarország első „hivatalos" védőnője; 1920 körül kezdett gyógytornát tanítani, 1922-től pedig elindult a tanárképzés is az iskolájában.
Öröksége ma is él. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának Fizioterápiai Tanszékén zajló gyógytornászképzésben máig a tananyag része a női torna, a terhestorna és a gyerektorna. A klinikai gyógytorna és a pulmonológia ugyancsak hivatkozik rá. Az ízületek korrekcióját és a saját testhelyzet érzékelését lehetővé tévő tükrös torna pedig a ma proprioceptív gyógytornaként ismert módszer előzményének tekinthető.
A PNF-módszer – amikor az izmok együtt dolgoznak
Az 1930-40-es években Dr. Herman Kabat és Maggie Knott gyógytornász kialakította a PNF-módszert, amelyet 1950-ben továbbfejlesztettek: 3D-s diagonális mintákat hoztak létre, amelyek az ember normál motoros működésén alapulnak.
Az első úttörő, aki használta a módszert, Dorothy Voss volt. Ő úgy definiálta, hogy a PNF a proprioceptorok működésén keresztül serkenti a neuromuszkuláris rendszer aktivitását. A lényeg: az izmoknak szinergizmusban kell működniük ahhoz, hogy mozgás jöhessen létre. A mozgások megkövetelik az izmoktól, hogy feszüljenek és ellazuljanak. Ha ebben a működésben hiba keletkezik, az izmok nem aktiválódnak, vagy gátolttá válnak a mozdulat végrehajtása során, így megbomlik az egyensúly a mobilitás és a stabilitás között.
Dr. Kabat 1994-ben elhunyt, a legújabb kutatások PNF-be való integrálása azonban a mai napig tart.
Ida Rolf és a strukturális integráció – a kötőszöveti feszültségháló
Ida Rolf strukturális integrációs elmélete az 1960-as években kristályosodott ki. Eszerint a test alakját és az egyes testrészek egymáshoz viszonyított elhelyezkedését a kötőszöveti feszültségháló adja meg, amely minden sejtet összeköt, és amelybe az izmaink, szerveink, keringési és idegrendszerünk bele van ágyazva.
A Rolfing célja az emberi test szerkezetének reorganizálása, integrálása egy ideális, a gravitációval harmonizáló belső függőleges vonal körül.
Dr. Vladimir Janda és a szenzomotoros rendszer
Dr. Vladimir Janda az 1950-60-as években nevezte el szenzomotoros rendszernek a szenzoros és a motoros rendszer együttműködését, éppen azért, mert ezek együtt kontrollálják az emberi mozgásokat. Az egész szenzomotoros rendszer egyetlen működési egység, ha az egyik részében változás következik be, a rendszer adaptációval válaszol valahol máshol.
A Janda-módszer az instabilitásban közrejátszó izomegyensúly-zavarokat (diszbalanszokat) próbálta feltérképezni, összefüggésben a központi idegrendszer szabályozó működéseivel. Janda szerint a kombinált mozgás nem csak az ízületi stabilitástól függ, ennél is fontosabb a propriocepció szerepe. A mozgások helyreállításában az első helyre az idegrendszer funkciójának helyreállítását teszi, a motoros működések testhelyzetben történő korrekcióján keresztül.
Triggerpontok – Travell és Simons felfedezése
Az 1970-es években jelent meg Janet G. Travell és David G. Simons könyve, a Trigger Point Manual, amely megadta a triggerpontok feltérképezésének és kezelésének lehetőségét.
A mozgás szervrendszerén belül, az izmokban létrejövő pontok, trigger- vagy tenderpontok nagyon sok esetben kiváltó okai a különböző területeken jelentkező fájdalmaknak. Ilyenkor „csomókról" van szó az izomzatban, illetve az izom-ín átmenetnél, amelyek sokszor nem nagyobbak egy borsószemnél. Jellegzetességük azonban, hogy minden triggerponthoz tartozik egy terület, ahová a fájdalom kisugárzik.
A trigger- és tenderpontok ismeretének birtokában a fájdalom igazi kiváltó oka könnyen lokalizálható, ez pedig óriási segítség a betegkezelésben.
A manuálterápia nagy iskolái
A manuálterápia fejlődése több nagy név köré szerveződik, akik mind más-más megközelítést hoztak.
Prof. Karel Lewit
1951-től dolgozta ki a gerinc mobilizációs és manipulációs technikáit, valamint mozgásszervi diagnosztikai módszerét.
Brian Mulligan
Az ausztrál manuálterapeuta a módszerét egy megrándult ujjú, fiatal páciens példáján fejlesztette ki: megpróbálta megérezni, mi „tetszik" a lány ujjának. Mulligan szerint az ízületben pozíciós hiba van, és ha ezt korrigáljuk, a beteg fájdalom nélkül tudja végezni a mozdulatot. A lényeg a fájdalommentes aktív mozgás, amely az agy számára a legerősebb input.
Freddy Kaltenborn és Olaf Evjenth
Kaltenborn Stanley Paris mellett oktatta a manuálterápiát, és kialakította saját módszerét a mobilizáció és a kezelés területén. Kollégájával, Olaf Evjenth-tel megteremtették rendszerüket, amely mechanikus szempontból közelíti meg a manipulatív kezelést, szemben Maitland szöveti feszülés és reakció elméletével. Az ízületi receptorok kutatását tekintve mindkét módszer hiteles a fájdalom enyhítése és a mozgás visszanyerése szempontjából.
James Cyriax
Az angol ortopéd orvos kifejlesztett egy metódust a lágyrészek, különösen az inak és szalagok befolyásolására, amelyet 1950-ben kiadott, gyógytornászok számára írt könyvében foglalt össze. Jól alkalmazható a csigolyaközti kisízület akaratlan elmozdulásakor és a keresztcsonti ízület meghúzódásakor. A metódus a végtagok ízületeiben, valamint a gerincoszlop csigolyáiban fellépő mobilitási blokkok észlelését, vizsgálatát és terápiáját teszi lehetővé. Nevéhez fűződik a Cyriax-szindróma leírása is (a VIII-IX-X. bordaporc szubluxációja kisugárzó fájdalommal).
Robin McKenzie
1954-ben véletlenül gyógyított meg egy krónikus panaszt a saját módszerével, amely pár éven belül ismertté és oktatottá vált. McKenzie-t ekkor még senki nem ismerte, és bár szakított a manuális technikákkal, nagyon fontos alapelveket fektetett le a fizioterápiában. Ilyen az, hogy nem a manuális technika az egyetlen vagy elsőként alkalmazandó terápiás módszer egy derékfájás kezelése során. Szintén ő határozta meg, melyek a manuálterápia legfőbb ellenjavallatai az ágyéki gerincen.
Geoffrey Maitland
Az 1960-as években sokat utazott a világban; Mennell, Cyriax és Stoddard voltak rá különösen nagy hatással. 1965-ben meghívást kapott Nagy-Britanniába, hogy tanítsa manuálterápiás technikáját és megragadta az alkalmat, hogy bevezesse új elképzeléseit.
David S. Butler és a neurodinamika – az idegek mozgásterének kezelése
David S. Butler 1978-ban végzett gyógytornászként, és 2010-ben doktorált. Az általa kifejlesztett neurodinamikai kezelés lényege, hogy a perifériás idegek mozgási lehetőségeit és elakadásait vizsgálja, valamint az ezekből érkező ingerek agyban való leképződését és az agy visszahatásait kezeli.
Butler a neurobiológiát integrálja a klinikai döntéshozatalba és ezáltal a krónikus fájdalom kezelésében játszik úttörő szerepet.
A Terrier-módszer – amikor a masszázs és a manuálterápia találkozik
Dr. med. Jean Christian Terrier (1918-1992) reumatológus, manuálterapeuta és fizioterápiás szakorvos volt Zürichben. Felismerte, hogy a masszázs és a manuálterápia együttes alkalmazásával eredményesen lehet javítani az ízületi funkciókat. Tapasztalati úton jutott ide, a reumatológiában alkalmazott infiltrációs kezeléseket megelőző palpációs betegvizsgálat során: egy diagnosztikus eljárás eredményezett egy terápiát, amelyet „manipulatív masszázsnak" nevezett el.
A komplex mechanikus ingerterápia csökkenti a fokozott szegmentális szimpatikus tónust, a két hatás pedig összeadódik, és erőteljesebb eredményt hoz létre. A speciális fogásokat és nyújtásokat közvetlenül az izomhasra és az ahhoz tartozó ínra, kötőszövetre adjuk. Ennek hatására az izomzat reflexesen ellazul, a fájdalom enyhül vagy meg is szűnik, a mozgást pedig egyre nagyobb terjedelemben tudjuk végezni. Így vissza tudjuk állítani a normál izomműködést, mozgást és testtartást.
Anatomy Trains – a miofasciális meridiánok felfedezése
Thomas Myers Ida Rolf munkásságát követve 2001-ben megjelent könyvében az Anatomy Trainsben bemutatta speciális oldószeres boncolásait, amelyekkel bizonyítani tudta a testszerte jelen lévő kötőszöveti elemek összekapcsolódását és a triggerpontok szóródásainak okát.
Ezeket a fasciális láncokat nevezte „miofasciális meridiánoknak". Elmélete egy holisztikus miofasciális stratégia kidolgozásával segítette a manuálterapeutákat a betegeik kezelésében. Összesen 12 meridiánt határozott meg, felületeseket és mélyben fekvőket, amelyek együttes működése adja meg a test működését.
Funkcionális tréning – a hétköznapi mozgások újratanulása
A PNF-en és a Thomas Myers által bizonyított izomláncok működésén alapul a funkcionális tréning, amely a hétköznapi mozgások helyes végrehajtásának megtanításán keresztül az egész testet megdolgoztatja. Olyan mindennapi mozgásokat vesz alapul, mint a guggolás, a hajlított térddel való séta, a járás, a fellépés, a támaszkodás, a húzás és az emelés. Ezekben a mozgásokban tanítja meg a testnek újra a helyes stabilitás- és mobilitáskontrollt.
Egy példa: egy csökkent csípőhajlítással rendelkező ember a guggolás során az ágyéki gerinc stabilitását teszi kockára, hogy végrehajtsa a feladatot. Ezeknek a kompenzációs mintáknak a feltárása és kijavítása segít a test használatának hatékonyabbá tételében.
Merre tart a fizioterápia?
A fizioterápia a teljes test integratív működésének kezelése felé halad, és lassan a szomato-szenzomotoros működések helyreállítása lesz a cél. Vagyis már nem egy-egy izmot vagy ízületet kezelünk, hanem az egész embert a mozgásmintáival, az idegrendszerével és a testtudatával együtt.
Ezért hasonlít a mai gyógytorna sokkal inkább egy mérnök munkájához, mint a rutinszerű lábemelgetéshez.
Foglalj időpontot korszerű gyógytornára Budapesten!
A SmileyMed csapata a fenti módszerek, PNF, McKenzie-terápia, manuálterápia, triggerpont-kezelés, neurodinamika, fasciakezelés és funkcionális tréning tudatos kombinációjával dolgozik. Nem gyakorlatokat adunk, hanem megértjük, hogyan működik a te tested.
Személyes és működő rehabilitáció. SmileyMed.
➡ Időpontfoglalás: https://smileymed.hu/idopontfoglalas
