Phd. Dr. Paukovits Tamás Mirkó

Jelentkezzen be hozzánk!

Névjegy: Győri származású traumatológus, ortopéd főorvos, PHD-t végzett. Eredetileg szívsebésznek készült, egy 11 éves Skandináv kitérő után érkezett vissza Magyarországra. Elkötelezett sportoló, hisz a kiegyensúlyozott orvos-beteg kommunikáció fontosságában. A rendszeres mozgás fontosságát hangsúlyozza. Felismerte, hogy a gyógytorna segítségével nemcsak a műtétet lehet elkerülni, hanem a műtétet követő felépülés fontos eszköze is.

“Mozogni, mozogni és mozogni kell, ezt látjuk itt a SmileyMed-ben is; nagyon sok betegünk van,
akik felkeresnek, és azt kérdezik, hogy biztosan meg kell-e operálni az adott ízületet? Nem! Nagyon

sok elváltozás mozgással megelőzhető vagy kezelhető, vagy műtét előtt sokkal jobbá tehető a
későbbi beavatkozás eredménye. Ezt a szemléletet kell beépíteni a mindennapi gyakorlatba és
életünkbe.
Mit csinálunk mi, amikor például egy protézist ültetünk be? Semmi mást nem teszünk, mint új
ízületi felszínt alakítunk ki. Nem adunk új ínszalagokat, izmokat, kötőszövetet. Egy gömbcsuklót
implantálunk, de ha a betegnek nincs megfelelő izomzata a műtét előtt, akkor műtét után sem
javul az életminősége. Hibás a kérdés, hogy műtétet kell végezni, vagy gyógytornáztatni. A kettő
sokszor együtt jár. Néha megelőződ a műtétet a mozgással, bizonyos esetekben pedig kiegészíted
azt.”

SmileyMed: Kérlek mondj pár szót magadról!

Phd. Dr. Paukovits Tamás Mirkó: Dr. Paukovits Tamás Mirkó vagyok, Győrben születtem 1981-ben, 2006-ban diplomáztam a Semmelweis Egyetemen, amely után Norvégiában folytattam a képzésemet.

SmileyMed: Az egyetemen még szívsebésznek készültél, de a szakképesítésedet traumatológiából és ortopédiából szerezted. Hogy történt ez a váltás?

Dr. PTM: Én nagyon szívsebésznek készültem, vagyis az egész egyetem alatt, illetve a PhD képzéssel is ez volt a fő célom. Aztán jött egy lehetőség 2006-ban, amely kereteiben az Oslói Egyetemen végezhettem néhány gyakorlatot. Meglepetésként ért, hogy 5 hónap kint tartózkodás után, amikor
lejárt az ösztöndíjam, felajánlották, hogy beléphetek a helyi rezidens képzésbe. Ezt elfogadva kint éltem 11 évet, ott zajlott az egész szakképzésem, majd 2014-ben a szakvizsgámat is ott szereztem. Eközben idehaza, hogy az eddigi kutatásaim ne vesszenek el, 2015-ben megszereztem a PhD fokozatot.

SmileyMed: Mi késztetett arra, hogy visszatérj Magyarországra?

Dr. PTM: Kint élt velem négy és fél évet a feleségem, aki szintén orvos. Végig segítette a karrieremet, és feladta oktatópraxisát. A kiköltözése pillanatától tudtuk, hogy kellő tapasztalat megszerzése után egyszer haza szeretnénk térni. A szakvizsgám után hazaköltöztünk, és itthon praktizálunk.

SmileyMed: Könnyű volt a váltás?

Dr. PTM: Természetesen a hazaköltözést megelőzte az alapos előkészítő munka, hogy hova, milyen helyre, helyekre adjam be a jelentkezésemet. A Tatai Kastélypark Klinikára kerültem. Ehhez kiegészítésképpen – mivel Budapesten élek, Budapesten lakom –  a Budapesti praxisok is jöttek. Hála a főnökömnek a Kastélypark Klinikán és hála az Áginak is itt a SmilyeMedben (Deákné Molnár Ágnes, a SmileyMed ügyvezetője), hogy megteremtették a lehetőségét annak, hogy a rendeléseim és kórházi munkám egymást kiegészítve működhetnek.

SmileyMed: Mi az, amit „haza tudtál hozni” a skandináviai tapasztalataidból?

Dr. PTM: A külföldi orvosi munka sok mindent megtanít. Két dolgot mindennap használhatok a megtanultakból. Az egyik az, hogy a lehetetlen nem létezik. Ha kiköltözöl, és idegen nyelven végezve a munkádat nem azért megy hozzád a beteg, mert viszonylag jól beszéled a nyelvüket, hanem azért, mert jó szakember vagy és szimpátiát is keltesz. A saját hazádban, anyanyelveden kommunikálva pláne nincs lehetetlen. A másik üzenet pedig az, hogy odakint letelt a domináns-szubdomináns viszony doktor és beteg között, amit idehaza korábban megszoktunk. Odakint sokszor úgy jönnek a
betegek, hogy kinyomtatnak több study-t: „Doki ezeket találtam a betegségemmel kapcsolatban 2017-19 között, ezek a guideline-ok, te ehhez mit szólsz?

SmileyMed: És az ilyen diagnózis általában helytálló?

Dr. PTM: Ügyesen, általában jól gondolkoznak. Nem egy olyan betegem volt, aki önmagát képezve vált különböző betegségeket tömörítő csoportok képviselőjévé és csak azért kért tőlem is időpontot, hogy az én tapasztalatommal is gyarapíthassa a tudását. Ha megértünk egy kérdést, és a rá adható
válaszokat, akkor kezelési alternatívákat megvitatni jó érzés. Haza szerettem volna hozni a „beteggel együtt gondolkodó” viszonyt.  Nem én nyilatkoztatok ki a konzultációkon, hanem együtt beszéljük át milyen megoldások is lehetnek egy-egy szituációban.

SmileyMed: Ez a hozzáállás mennyire illeszkedik a SmilyeMedben elvárt betegkezeléshez?

Dr. PTM: Lehetőségeket és utakat kell felkínálni mindenkinek, ez egy nagyon fontos dolog. Olyan megközelítést, amivel a beteg azonosulni tud, és utána onnantól kezdve nem félelemből választ vagy nem választ valamit. Nagyon sok olyan beteg jön hozzám, aki a konzultáció 20-30 perce alatt oldódik
fel úgy, hogy elmondja: neki életében nem beszélt az orvos soha ennyit. Én úgy gondolom, hogy mi egy fiatal csapat vagyunk a SmilyeMed-nél. Számunkra a legfontosabb a betegek bizalmának az elnyerése, amit csak úgy lehet elérni, ha kihasználjuk az időt és beszélgetünk velük. Az embereken látni a döbbenetet, amikor bejön, és 25 percet beszélgetünk. Föloldódnak és igazán megmutatják magukat. Ez az, amiben mi itt jobbak tudunk lenni. Bejön, meghallgatjuk, és utána sincs teljesen elengedve, mivel nálunk fontos az utánkövetés. Én mindenkinek megadom az email címemet, sokszor megadom a telefonszámomat is. Én magam is meglepődöm azon, hányan kezdik úgy az emailben a választ, hogy „Köszönöm szépen, hogy egyáltalán válaszolt”. Soha nem gondolták volna azt, hogy egyáltalán választ fognak kapni.

SmileyMed: Sajnos Magyarországon ez nem megszokott.

Dr. PTM: Valóban szokatlan nálunk, hogy az orvos nem csak a rendelőben élőszóban kommunikál, és ha válaszol is egy kérdésre, nem csak annyit ír, hogy „Jöjjön be hozzám és fizessen be egy újabb konzultációt”. Sajnos vannak betegek, akik ezt félreértik és elkezdenek hosszú leveleket küldeni,
minden e-mailben rengeteg kérdéssel. Az ilyen betegeket is kedvesen, megértően kell kezelnünk. A kommunikáció fontos. Én úgy gondolom, hogy azért találhattunk egymásra a SmileyMed központtal, mert minden itteni kollégám ezt a szemléletet képviseli.

SmileyMed: A szakmai kérdéseken túl: szabadidődben mivel foglalkozol?

Dr. PTM: Sporttal leginkább. Ez is skandináv hozadék. Odakint a család és a magánélet tisztelete hihetetlenül benne él a társadalomban, ha vége van a munkának, mehetsz sportolni, vagy pihenni.

SmileyMed: A sportolás szeretete gyerekkorodból származik, vagy egy Skandináviában felvett életforma?

Dr. PTM: A mozgás az alfája és omegája odakint a mindennapoknak, ezt haza hoztuk magunkkal. Az apukám, mikor kint volt nálam, 60 éves volt. Azt mondta, hogy „Itt voltam nálad öt napot, amelyeknek az kristálytiszta üzenete, hogy 60 évesen a mozgás az, ami mindenből kisegít, és van út
előttem, több évtizednyi.”