A nyár és a meleg idő beköszöntével egyre többen választják hétvégi pihenésük, és nyaralásuk színhelyéül a vízpartokat. Az önfeledt pihenés és sportolás azonban veszélyeket is rejt magában. Sokan próbálják ki a motorcsónakozást, Jet Ski-zést, vízisi/ wakebord pályákat, mennek el vadvízi evezésekre – Rafting, Kayaking, Canoeing – túrákra. Az élmények begyűjtése közben sokan nem gondolnak arra, hogy a vízisportok űzése előképzettséget is igényel. Nem csak tudásban, hanem edzettségben is.

A legújabb amerikai statisztikák szerint minden ötödik halálos hajós balesetet szenvedő ember 14 év alatti. A fulladásos balesetet szenvedők 85%-a nem viselt mentőmellényt, és 50%-uk a sürgősségi ellátás után még hosszútávú ápolásra szorult. A sebességi vízi balesetek (motorcsónakozás, Jet Ski-zés) 96%-át tapasztalatlanság, és túlzott sebesség, merészség okozza.

Manapság nagyon divatos vadvízi evezéseknek, (Rafting, Canoeing, Kayaking) fantasztikus csapatépítő hatása van, és maradandó élményt lehet vele beszerezni, ha tapasztalt és óvatos vezetővel indul útra az ember, és fizikai felkészítés előzi meg a túrát. A víz kiszámíthatatlansága miatt azonban súlyos sérüléseket is hordozhat. Ilyen sérülések a gerinc- és fejsérülés, végtagtörések.

A legdivatosabb vízisportoknál elfelejtik az emberek, hogy a víz egy betonhoz hasonlító keménységű anyaggá válik nagy sebesség mellett. 10 méter magasból történő leugrásnál a becsapódási erő egy 50 km/óra sebességgel történő ütközésnek felel meg. Ez az oka a fogak, fej sérülésének, illetve a gerincsérüléseknek a vízisí illetve wakeboard közben is.

A vízisínél, és wakeboardnál számolni kell a kötélpálya sebességével – 30 km/óra – ami a kezdő sportolóknál váll és gerinc melletti izomhúzódásokat, illetve izompólya szakadásokat, illetve vállízületi tok rándulásokat, szakadásokat okozhat az indulásoknál (amíg a board még az induló ponton van, de már a felsőtest elindul) és a kanyarokban. Érdemes a kanyarokat széles ívben venni, hogy a forgatóerő kisebb legyen.

Amíg a testtartást megtanulják, érdemes tanulóidőben kimenni, hogy tanár mellett, és lassabb kötél sebességnél lehessen gyakorolni.

Fontos az egyensúlypont megtartása, és az erősebb láb elöl tartása. Ilyenkor is a csavarások nagy terhelést jelentenek a térdre, így szárazföldi edzésnek kellene megelőznie a vízisíelést, enélkül rostos porc (meniscus) szakadások, térdkalács ficamok, illetve elülső keresztszalag szakadás lehet a hirtelen terhelés következménye. Az egyensúlypont megtartásához a térdet és könyököt hajlítva kell tartani, merev tartás mellett, és a súlypontot a deszka fölött kell tartani.

A hullámokkal való találkozás is kötélpálya sebességgel történik, és ilyenkor a vízzel való folyamatos kis ütközések növelik a csípő ízület terhelését. Hatásukra a gyakran és sokat wakeboardozó sportolóknál gyakran látunk rostosgyűrű (labrum) sérüléseket, és ízületi tok húzódásokat, megvastagodást, ezzel a csípő ízület mozgástartományát csökkentve.

Mivel előzhetjük meg a sérüléseket?

Kezdjük szárazföldi edzéssel, és vízisíelés előtti bemelegítéssel. Használjunk védőfelszerelést, neoprén ruhát, hogy a víz ütéseit közömbösítsük. Ha tanulóidőben tanuljuk meg a precíz technikát, akkor, mire kimegyünk hétvégén, már sikerélményben lesz részünk. Figyeljünk a megfelelő tartásra, mindig az erősebb láb van elől, és a csípő a deszka fölött helyezkedik el.

Ha mégis bekövetkezik egy sérülés, evidens módon egészségügyi segítséget kell kérni. Viszont ha sérülés nélküli fájdalmai alakulnak ki a vízisíelés után, akkor sem érdemes hosszan várni, arra számítva, hogy majd elmúlik. Érdemes egy-két hét után felkeresni egy szakembert – szakorvost, vagy gyógytornászt – mert a háttérben lévő folyamatokat tisztázni kell (nincs-e olyan sérülés, amit nem vett észre), vagy az idő múlásával az aszimmetrikus izomműködésből adódó panaszai rögzülhetnek, és kopásos folyamatokat indíthatnak el az ízületekben.