Már az ókorban felismerték a gyógyvizek jótékony hatását. A régi görögök azt tartották, hogy „a víz a legjobb” és ezt nemcsak az italra vonatkoztatták, hanem a külsőleg alkalmazott vízre is. Homérosz szerint Odüsszeus bolyongásai közben izzasztó fürdőket vett időnként, így pihente ki fáradságát. Az ókori fürdőkultusz azonban a rómaiaknál érte el tetőpontját. A vizek gyógyító hatását a középkorban is használták, de az 1930-as években elindultak fejlesztések hogy a vizet mozgásra, terápiára használják, és elkezdtek kialakulni különböző vízi kezelési módszerek. A vízi torna fellendülése az 1960-as évektől amerikai wellness kultúra elterjedésével kezdődött, ekkor indultak meg kutatások is, a vízben végzett mozgások kedvező élettani hatásainak bizonyítására.
Két fogalmat kell megkülönböztetnünk: a hidroterápiát, és a balneoterápiát. Mindkettő termálvízzel való kezelést jelent. Termálvíznek azt a vizet nevezzük, mely természetes feltörésekor legalább 20oC, mesterséges fúrt kútnál legalább 30oC. A balneoterápia a gyógyvízzel való kezelést jelenti, melyben a vízben oldott ásványi anyagok gyógyító hatásait használjuk fel.
Hidroterápiában a víz fizikai hatásait használjuk a kezelésre – ilyen fizikai hatás a víz hőmérséklete, hidrosztatikai nyomása, felhajtóereje, ellenállása, turbulenciája.
Vegyük sorba, hogy melyik fogalom mit jelent, és hogyan hat a vízben való mozgásunkra.

 

Felhajtó erő

Archimédesz az ókorban jött rá arra, hogy a vízbe merülő test veszít a súlyából attól függően, hogy mennyire merül bele a vízbe. A következő ábra azt mutatja, hogy egy adott vízmagasság hatására a test hány százalékkal tűnik könnyebbnek.

(A kép Sziráki Edina: Subaqualis közeg szerepe és lehetőségei a rehabilitációban előadásából származik.)

Milyen hatása van ennek a mozgásunkra, az izmainkra, és az ízületeinkre, és csontjainkra? Azzal, hogy a test könnyebbé válik, kisebb terhelés jut az ízületeinkre, így az ebből adódó fájdalom csökken. szabadabb mozgások tudnak ezáltal létrejönni, nő az ízületi mozgástartomány, és rugalmasság. Az egyensúly, a helyzetérzékelés és testtartás javul. A könnyebb mozgás, és a biztonságérzet miatt bátrabban, és lazábban mozgunk, érzelmileg is ellazulunk.

 

Hidrosztatikai nyomás

Pascal mondta ki, hogy egy adott mélységben, nyugalomban lévő vízbe merített testre minden irányból azonos nyomás hat, a nyomás nagysága a víz mélységével növekszik.
Mit jelent ez számunkra a gyakorlatban? A víz nyomása hat a vénáinkra úgy, hogy a vénás vér visszaáramlása nő, ezáltal csökken az ödéma a víz alatt lévő testrészekben. A szív munkája javul, hatékonyabbá válik. Mozgás közben kisebb szív-érrendszeri terhelés mellett, és percenként 5-10 ütéssel (bpm) alacsonyabb pulzusszám mellett is képesek vagyunk a maximális teljesítőképességünk 70%-val mozogni. Nő vizelet kiválasztás, ezáltal javul a vese működése, mely által a hormonális rendszer munkája is. A vállig érő vízben javul a tüdők funkciója, és az ízületi nedvkeringés is fokozódik, ezáltal a fájdalom csökken.

(Kép a swimex.com-ról származik.)

 

Hőmérséklete

A víz hőfokát attól függően kell kiválasztanunk, hogy mit szeretnénk benne csinálni. A 28-30°C vízben a felületi vénák kitágulnak, a pulzusszám 10 bpm-el csökken, a bőr, a kötőszövetek, az izmok keringése, vérellátása javul. Csökken a fájdalom, és nő a mozgástartomány.

(Kép az exploringkiwis.com-ról származik)

 

Ellenállása

A víz sokkal sűrűbb közeg, mint a levegő, így miközben benne mozgunk, nagyobb ellenállást fejt ki a mozgásainkkal szemben, mintha levegőn mozognánk. A víz ellenállását meghatározó tényezők:

• a benne mozgatott végtagjaink hosszúsága – minél jobban kinyújtjuk őket, annál nagyobb erőt kell kifejtenünk mozgatásukkor
• a mozgás sebessége – minél gyorsabban mozgatjuk végtagjainkat annál nagyobb ellenállás hat rájuk
• a mozgatott testrész nagysága – minél nagyobb felülettel mozgunk a víz ellen, annál nagyobb ellenállást kell legyőznünk (így működik a tenyér ellenállás, és békatalp).
• a vízbe merülő testrész nagysága – minél nagyobb százaléka van a mozgatott testrészeinknek víz alatt, annál nehezebben mozgatjuk őket.

(Kép a hydrotone.com-ról származik.)

 

Turbulenciája

Bernoulli fogalmazta meg a turbulencia fogalmát, a következő módon: A vízben egy helyben lévő test a turbulencia irányába mozdul, a legnagyobb turbulenciát keltő dolog húzza maga felé a többit.
Mit jelent ez nekünk a gyakorlatban? Ha kezeinket gyorsan mozgatjuk egy irányba, akkor ez kilendítene minket nyugalmi helyzetünkből. Ahhoz, hogy mégis egy helyben tudjunk maradni, erőteljesen kell ellenoldali törzsizmainkat feszíteni. Ha karjainkat, vagy lábainkat egy irányba mozgatjuk, akkor elfordulnánk a másik irányba, ahhoz, középen tudjunk maradni ellenirányba forgató törzsizmaink munkája szükséges. Tehát minden végtagmozgásunkat jelentős törzsizom munka kíséri, így ez erősíti a törzsizmainkat is, (főleg a gerincstabilizáló mély izmokat), bár csak karjainkkal, vagy lábainkkal dolgozunk.

(Kép a waterexercisecoach.com-ról származik.)

Ezekből a hatásokból adódnak a víz alatti mozgások előnyei, melyeket használunk, megelőzésben, a kezelésben, és rehabilitációban is.
Milyen előnyökről beszélünk:
• a tér minden irányába biztonságosan mozoghatunk
• fokozatosan tudjuk emelni a terhelést
• a víz egyszerre könnyíti és nehezíti mozgásainkat
• javítja a mozgástartományunkat, vérkeringésünket, ízületek terhelhetőségét, vese és légzés funkciónkat
• fokozza a végtagok vérellátását, javítja a szöveti anyagcserét, és a bőr rugalmasságát
• jelentős izomerősödést, izomtömeg növekedést érhetünk el, de oldja az izomgörcsöket, ezáltal a mozgásfunkciót javítja
• sokkal több energiát fogyasztunk vízitorna alatt, mintha tornateremben végeznénk, és pulzusunk nem növekszik annyira
• fájdalmaink, ödémánk csökken
• a szárazföldi kompenzációs stratégiáink nem működnek egy fájdalmas ízületnél, így olyan mozgásokat is kénytelenek vagyunk megcsinálni, melyeket szárazföldön automatikusan elkerülnénk.
• a vízi mozgás hatására javul a test mozgásainak koordinációja, így idősebb korban fontos szerepe van az egyensúly visszanyerésének gyakorlásában, így az elesések megelőzésében.

 

A víz alatti mozgások fajtái

A víz alatt végezhetőek relaxációs kezelések, és erősítő mozgások.
A relaxációs kezelésekhez soroljuk:
Passzív kezelések:
• Watsu (Water shiatsu)

(

(Kép a hashtaglegend.com-ról származik.)
• Jahara
• Floating
• Waterdance
• Aquahealing

Aktív relaxációk:
• Ai-Chi


(Kép a mujeres.elsalvador.com-ról származik.)
• Joga
• Tantsu
• Halliwick-módszer
• Bad-Ragazi gyűrű technika

Az erősítő módszerek végezhetőek mélyvízben vagy sekély vízben. Ezek a következőek:
Aerob kondicionálás
– mélyvízi futás, jogging
– erőteljes úszás
– vízi aerobic
– aquastep, vagy egyéb vízbe süllyesztett eszközök, pl. bicikli, futópad stb.
aquafitness

 

Aquafitness

Minden életkorban, és edzettségi szinten végezhető. Nem csak egészségeseknek preventív célból, hanem trénerrel mozgásszervi, és belszervi betegségekben is alkalmazható. Olyan emberek számára jelent mozgási lehetőséget, akik túlsúlyuk miatt az egyéb szárazföldi mozgásokkal túlterhelnék ízületeiket, viszont ezzel az ízületkímélő módszerrel hatalmas energia mennyiséget használnak fel egy-egy alkalommal, és még a szívük terhelése is kisebb marad. Jó kiegészítője a súlyvesztésben a diétának. Az aquafitnessben használt eszközök miatt úszástudás nem szükséges, csak minimális víz biztonság. Az edzés alatt használt szivacs övek, és súlyzók, ellenállások, gumikötelek olyan rugalmasan adagolható terhelést jelentenek, mellyel mindenki elérheti a neki megfelelő nagyságú izomlázat, és még az izzadság sem látszik rajta.

 

A víz alatti mozgás a gyógyításban és a rehabilitációban

A víz alatti torna rendkívül nagy előnye, hogy a tér minden irányába könnyen lehet mozgásokat kivitelezni, és jól lehet a fokozatosság elvének megfelelően gyakorolni – egyaránt alkalmas a mozgásokat könnyítésére és nehezítésére. Fájdalomcsillapító, izom relaxáló, keringésjavító hatású, mely pozitív mozgásélményt biztosít, mert biztonságos közeg. Nagyon fontos figyelembe venni a fokozatosság elvét, a beteg terhelését, és mozgásanyagát a diagnózisának, és az aktuális állapotának megfelelően határozzuk meg. A beteg igénye szerint akár manuális segítséget is adunk úgy, hogy a gyógytornász a beteggel a vízben tartózkodva korrigálja, és segíti a beteg által kivitelezett mozgások precizitását. Olyan eszközöket segítik a mozdulatok könnyítését, nehezítését, illetve átalakítását, mint:
• szivacsmellény
• szivacs súlyzók
• vízi ellenállások
• szivacs kukac
• gumikötelek
• elasztikus szalagok
• instabil felületek

Használjuk a víz alatti tornát, mozgásszervi kórképek esetén
reumatológiában
– gyulladásos kórképek szubakut, és krónikus szakaszában
– autoimmun betegségek krónikus szakaszában
– oszteoporózisban
ortopédiában
– artrózisok, és más ízületi kopásos betegségekben
– ortopédiai műtéteket követő rehabilitációban
– gerinc betegségeiben
traumatológiában
– műtéteket követő rehabilitáció 4. hetétől a szárazföldi gyógytorna kiegészítéseként
sport rehabilitációban
Terhelésfejlesztésben

„A víz önmagában is hatékony, releváns gyógyító médium, benne hatékonyan fejleszthető az ízületi mozgástartomány, az izomerő, a kardiovaszkuláris állóképesség, a propriocepció, testtartás kontroll, törzsstabilitás, egyes funkciók (járás, funkcionális mozgások, sportspecifikus mozgások) fejlesztésére is alkalmas. Az aqua terápia komplexitása révén – párhuzamosan a szárazföldi kezeléssel – mint célzott mozgásprogram mind a prevencióban, mind a rehabilitációban, továbbá a sportág-specifikus edzésekben is fontos szerepet kaphat.” (Sziráki Edina. 2014.)